| Jacked | Dátum: Csütörtök, 2015-08-20, 10:46 AM | Üzenet # 1 |
 Dream Guide
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 57
Állapot: Offline
| Hipnózis
A módosult tudatállapotok közül talán a hipnózis a legproblematikusabb. Noha valamikor a hipnózis az okkultizmus körébe tartozott, manapság szigorú tudományos vizsgálódás tárgya lett. S mint a pszichológiában mindenütt, ezen a területen is fennmaradt némi bizonytalanság, mára azonban jó néhány tényt sikerült feltárni. Témánk bevezetéséül szolgáljon Kihlstrom hipnózisdefiníciója:
A hipnózis olyan társas interakcióként határozható meg, amelyben az egyik személy (a hipnotizált) egy másik személy (a hipnotizőr) szuggesztióira megváltozott érzékeléssel, emlékezettel és akarati cselekvéssel reagál. Klasszikus esetben ez az élmény és a vele társuló viselkedés érzékcsalódással határos szubjektív meggyőződéssel és kényszerrel határos akaratvesztéssel társul. (1985)
Hipnózisindukció
A hipnózis során az együttműködésre hajlandó személy (a legtöbb esetben csak az ilyenek hipnotizálhatók) lemond viselkedése kontrolljáról, és elfogadja a valóság bizonyos fokú torzítását. A hipnotizőr e feltétel előállítására számos módszert alkalmazhat. Például arra kérheti a hipnotizált személyt, hogy fokozatos ellazítás közben minden gondolatát egy kis céltárgyra (például a falon egy rajzszegre) öszpontosítsa. Az álmosság szuggesztiója azért terjedt el, mert a hipnózis, akárcsak az alvás, olyan relaxált állapot, amelyben az ember kikerül a környezet mindennapi követelményeinek sodrásából. De ebben az esetben az alvás csupán metafora. A szuggesztióban az is szerepel, hogy valójában nem fog elaludni, és folyamatosan hallani fogja a hipnotizőrt.
Ugyanez az állapot nemcsak relaxációs módszerekkel idézhető elő. A hiperéber hipnotikus transz fokozott feszültséggel és éberséggel jellemezhető, és a transzindukciós eljárás is aktív. Az egyik vizsgálatban például a vizsgálati személyek, miközben az erő és az éberség szuggesztióját kapták, és egy laboratóriumban álló kerékpárt hajtottak, ugyan olyan érzékenyek voltak a hipnotikus szuggesztióra, mint a hagyományosan relaxált személyek. (Bányai és Hilgard, 1976). Ez az eredmény cáfolja, hogy egyenlőségjel lenne vonható a hipnózis és a relaxáció közé, ugyanakkor hasonlít az üvöltő derviseknél alkalmazott transzindukciós módszerekhez.
A moern hipnotizőr nem parancsolgat. Sőt némi gyakorlattal mindenki képes önmaga hipnotizálására (Ruch, 1975). Az ember akkor kerül hipnotikus állapotba, amikor a feltételek megfelelőek, a hipnotizőr csupán e feltételek előállításában segít. A hipnotikus állapotra a következő változások jellemzők:
A viselkedés tervezés megszűnése. A mély hipnózisban lévő személy nem szívesenkezdeményez, inkább megvárja a hipnotizőr utasítását, hogy mit tegyen.
A figyelem szokásosnál szelektívebbé válása. A hipnotizált személy, akinek azt mondták, hogy csak a hipnotizőr hangjára figyeljen, minden más hangot a szobában kirekeszt figyelme köréből.
Könnyen kiváltható gazdag fantáziatevékenység. A hipnotizált személy kifejezetten élvezetesnek találhatja a térben és időben távolinak tűnő élményeit.
A realitásvizsgálat csökkenése és a valóság bizonyos fokú torzulásának elfogadása. Kritika nélkül elfogadja hallucinatorikus élményeit (például párbeszédet folytathat a szomszéd székbe elképzelt emberrel, és nem törekszik annak ellenőrzésére, hogy a másik ember valóban ott van-e).
Fokozott szuggesztibilitás. A személynek el kell fogadnia a szuggesztiókat ahhoz, hogy egyáltalán hipnotizálható legyen, de ez még vita tárgya, hogy a szuggesztibilitás a hipnózis alatt növekszik-e. Alapos vizsgálatokban kimutatták a szuggesztibilitás bizonyos fokó növekedését a hipnózis indukciót követően, bár ennek mértéke kisebb, mint azt általában feltételezik (Ruch, Morgen és Hilgard, 1973).
Gyakori a poszthipnotikus amnézia. Ha arra instruálják az erősen hipnábilis személyt, mndent, de legalábbis szinte mindent elfelejt abból, ami a hipnózis alatt történt. Az előre beállított feloldójel hatására az emléékezet helyreáll.
Nem mindenki érzékeny egyformán a hipnotikus eljárásra. A népesség mintegy 5-10 százalékát még képzett hipnotizőrök sem képesek hipnotizálni, a maradék pedig különböző mértékben fogékony. Ha azonban egy személyt egy alkalommal már hipnotizáltak, valószínűleg ugyanolyan fogékony lesz egy másik alkalommal (Hilgrad, 1961).
Úgy gondolhatnánk, hogy a hipnózisra fogékonyabb személyek társas helyzetekben is szuggerálhatóbbak, behódolóbbak. A kutatások szerint azonban ez nem igaz; a behódolás mérésére használt személyiségtesztek eredménye nem korregál szignifikánsan a hipnabilitással. Ami inkább jó bejósolója a hipnózis iránti fogékonyságnak, az az, hogy az egyénnek gazdag képzelete van-e, szeret-e álmodozni, és képes-e élénk képzeleti képek alkotására (Hilgard, 1979).
Hipnotikus szuggesztiók
A hipnotizált személynek adott szuggesztiókkal változatos magatartásmódok és élmények idézhetők elő. Hipnózisban befolyásoln lehet a személy mozgáskontrollját, gátolni lehet új emléknyomok kialakulását, míg a régebbieket fel lehet éleszteni, és a jelen érzékelést is radikálisan meg lehet változtatni.
Mozgáskontroll. Sok hipnotizált ember akaratlan mozgásokkal reagál a közvetlen szuggesztiókra. Ha például kinyújtott karral egymás felé fordított tenyérrel áll, és a hipnotizőr azt sugallja, hogy a két kéz vonza egymást, akkor a páciens kezei rövidesen megmozdulnak, és a személy azt érzi, hogy kezeit tőle független külső erők hajtják. Közvetlen szuggesztióval gátolni is lehet a mozgást. Ha a szuggesztibilis személynek azt mondják, hogy az egyik karja merev, és ugyanakkor azt kérik, hogy hajlítsa be, akkor erre nem lesz képes, vagy a szokásosnál ehhez jóval nagyobb erőre lesz szüksége, ez a válaszfajta ritkább, mint a sugallt mozgás.
A hipnózisból felébresztett emberek a hipnotizőrtől előre beállított jelre meghatározott mozgással reagálhatnak. Ezt poszthipnotikus válasznak nevezik. Még ha el is felejti a szuggesztiót, a személy erős kényszert érez a viselkedés végrehajtására. Ilyenkor cselekvését ésszerűnek próbálja feltűntetni, még akkor is, ha végrehajtását pillanatyi impulzus szülte. Például az a fiatalember is racionális magyarázatot igyekezett arra adni, hogy miért nyitotta ki az ablakot akkor, amikor a hipnotizőr levette a szemüvegét ( ez volt az előre beállított jel), aki - kinyitván az ablakot - megjegyezte, hogy a szobában kissé fülledt a levegő.
Poszthipnotikus amnézia. A hipnotizőr szuggesztiójára a hipnózis alatt történtek kiesnek az emlékezetből egészen addig, amíg a hipnotizőr jelzése lehetővé nem teszi a páciens számára, hogy felidézze őket. Ezt a jelenségetposzthipnotikus amnéziának nevezik. Az emberek nagyban különböznek egymástól a poszthipnotikus amnéziára való érzékenységük tekintetében. Ebben a vizsgálatban tíz, hipnózis alatt végrehajtott cselekvést kellett felidézni. Néhányan egyet sem, illetve csak egy-két ilyen cselekvést felejtettek el, a legtöbben négyet-ötöt. A vizsgálati személyek nem kis része azonban mindet elfelejtette. Ez a fajta kétpólusú eloszlás a személyek két elkülöníthető csoportjára utal a poszthipnotikus amnéziára vonatkozó vizsgálatokban. A jó felidézők csoportja a nagyobb, és valószínűleg az átlagos hipnotikus érzékenységűeket képviseli. A mindent elfelejtők képezik a kisebb csoportot, és minden bizonnyal ők tekinthetők a hipnózis virtuózainak. A két csoport közötti, a poszthipnotikus szuggesztiót követő felidézés beli különbség, úgy tűnik, nincs összefüggésben az emlékezőképességgel: amint a hipnotizőr az amnéziát az előre beállított jellel feloldja, a teljesen amnéziásnak bizonyult személyek ugyanannyi cselekvést képesek felidézni, mint a kevésbé amnéziásak. Néhány kutató szerint a hipnózis átmenetileg egyes tételek emlékezetből való kikeresését gátolja, de nem befolyásolja magát a tárolást (Kihlstrom, 1987).
Életkori regresszió. Hipnotikus szuggesztióra néhányan képessé válnak korábbi életük bizonyos eseményeinek, például tizedik születésnapjuknak a felidézésére is. Némelyek ezt az epizódot olyan élénken fel tudják idézni, mintha televízión látnák. Ezek a személyek úgy érzik, mintha jelen lennének és közvetlenül szemlélnék az eseményeket, de nem érzik, hogy befolyásolni is tudják őket. Egy másik típusú regresszióban a személyek azt érzik, mintha újra élnék az eseményeket. Leírják, milyen ruhában vannak, végigsímítanak a hajukon, tudják, milyen hosszú, és felismerik osztálytársaikat. Olykor a már rég elfelejtett gyermeknyelv is felidéződik a regresszió során. Erre példa az a japán szülőktől származó amerikai fiú, aki egész fiatalon beszélt japánul, de aztán elfelejtette, és hipnózisban újra folyamatosan kezdte beszélni a japán nyelvet (Fromm, 1970).
Pozitív és negatív hallucinációk. Bizonyos hipnotikus élményekhez nagyobb hipnotikus tehetségre van szükség, mint másokhoz. Az élénk és meggyőző, ugyanakkor torz perceptuális hallucinációk például viszonylag ritkák. Két fajta szuggesztív hallucinációt dokumentáltak: pozitív hallucinációkat, amelyekben a személy jelen nem lévő tárgyat lát és hangot hall, valamint negatív hallucinációkat, amely során a személy valami olyasmit nem lát, amit normálisan látnia kellene. Sok hallucinációnak pozitív és negatív összetevői egyaránt vannak. Hogy ne lásson egy székben ülő embert (negatív hallucináció), a személynek a széknek azokat a részeit is látnia kell, amelyeket ilyen esetben egyébként nem láthatna (pozitív hallucináció).
Hallucinációk a poszthipnotikus szuggesztiók eredményeként is előfordulhatnak. Például a páciensnek azt mondhatjuk, hogy a hipnózisból felébredve egy nyulat talál a karjában, aki azt kívánja tőle, hogy becézgesse, majd azt fogja kérdezni, hogy „Hány óra?“. A nyulak nézegetése és becézgetése a legtöbb ember számára természetes dolog. De amikor azon kapják magukat, hogy megadják neki a pontos időt, meglepődnek és megpróbálják megmagyarázni a viselkedésüket. Egy tipikus példa: „Hallottam volna, hogy valaki az időt kérdezi? Érdekes, úgy tűnt, hogy a nyúl kérdeztem de a nyulak nem tudnak beszélni!“
A negatív hallucinációkat hatékonyan fel lehet használni a fájdalomcsillapításban. A legtöbb esetben a hipnózis tökéletesen megszűnteti a fájdalmat abban az esetben is, ha a fájdalom forrása - súlyos égési sérülés vagy csonttörés - megmarad. A hallucinációt az minősíti negatívvá, hogy valaki olyasvalamit nem érzékel, amire egyébként normálkörülmények között minden további nélkül képes. A fájdalomcsillapításnak nem kell tökéletesnek lennie ahhoz, hogy a hipnózis hasznosságát a közérzet javításában elismerjük. Már mindössze 20 százalékos fájdalomcsökkenés is jóval elviselhetőbbé teszi az életet. A kísérleti munkák arra utalnak, hogy a fájdalomcsökkenés mértéke a mért hipnotizálhatósággal szoros összefüggésben van (Hilgard és Hilgard, 1975).
RITA L. ATKINSON, RICHARD C. ATKINSON, EDWARD E. SMITH, DARYL J. BEM. PSZICHOLÓGIA KÖNYVE NYOMÁn.
|
| |
| |
